Minden féltve őrzött karácsonyi emlékem olyan, mint egy-egy kis hangulat kapszula. Bármikor felpattintom, kiáramlik belőle valami édes, otthonos puhaság, ami elönti a jelenemet. Miért van az, hogy gyerekként annyi hangulat kapszulát zsebre tettem, de felnőttként alig van olyan Karácsony, amire emlékszem? Mi kell ahhoz, hogy egy pillanatot képes legyek megélni, és hogyan lesz ebből emlék? Milyen utat kell bejárni ahhoz, hogy meg tudjak érkezni az ünnepre? Miért van az, hogy a kellékek észrevétlenül fontosabbá váltak, mint a lelki történések?