A nemzetközi slow mozgalomról

„Az odafigyeléssel, jelenlétben végzett evés a legjobb fűszer az ételekhez.”

A lassú étkezés azt jelenti, hogy előnyben részesítjük a helyi termelők termékeit, a piacon vásárlást, a friss, nyers alapanyagokat, mert tudjuk, hogy így támogatjuk a helyi termelést, védjük a környezetet, és egészséges alapanyagokhoz jutunk hozzá. Szívesen főzünk és készítünk tápláló, ízletes ételeket, szeretjük, ha valaminek jó, természetes íze van. Az étkezés nem egy letudandó, elsietett része az életünknek, hanem szerejtük megadni a módját, időt szánni rá. A legjobb az, amikor együtt van a társaság, a család, jókat eszünk és beszélgetünk, a telefonok és egyéb ingerek nem zavarnak, de nem is szükségesek.

Slow Food történelem

Az 1986-os indulást, majd az 1989-es hivatalos megalakulást követően Carlo Petrini, a Slow Food programadója 2004-ben megalapította a University of Gastronomic Science-et a piemonti Bra-ban, ahol a mozgalom filozófiáját és gyakorlatát oktatják. Ugyanebben az évben indult útnak a nemzetközi Terra Madre projekt is, ami a globális élelmiszeripari és kereskedelmi folyamatok fenntarthatóságát tűzte ki céljául. A Slow Food Németországtól kezdve, az Egyesület Államokon keresztül egészen Japánig világszerte jelen van nemzeti szervezetek szintjén is, és összesen több mint 1500 konvíviuma, azaz helyi szervezete, Slow Food közössége van.

A Slow Food Olaszország hivatalos ajánlásai a következők

Lassíts le a saját életedben!

1.     Teljes értékű alapanyagokat vegyél! Főzd meg őket. Edd meg őket!
2.     Kerüld a feldolgozott élelmiszereket, a hosszú listákat az összetevőkről. Egyél valódi ételt!
3.     Termeszd az ételeid egy részét te magad! Történjen az akár csak az ablakpárkányodon!
4.     Amikor csak lehetséges, ismerd meg a megvásárolt étel történetét.
5.     Vegyél helyi élelmiszert, és nézz utána, mi terem éppen!

Lassítsd le a körülötted lévőket!

1.     Főzz és egyél másokkal. Ne csak a családdal és a barátokkal. Fogadj be új embereket és új szemléletet az asztalhoz.
2.     Csatlakozz egy közösségi kerthez, és termessz ételt másokkal!
3.     Lépj kapcsolatba a helyi Slow Food képviselőkkel!
4.     Fogj kezet azzal, aki etet. Találkozz az emberekkel, akik az ételedet termesztik. Vásárolj termelői piacon, látogass meg egy farmot, vagy csatlakozz egy CSA (Community Supported Agriculture – közösségi mezőgazdálkodás) programhoz.
5.     Ismerkedj meg a lakóhelyed helyi és regionális ételeinek történetével.

A témában ajánljuk

Slow Blog: A szezonalitás és a mindfulness jótékony hatása az étkezésben

Budapest Termelői Piac Térképe

Slow Food Centrál Budapest

Slow Food Olaszország

The Slow Food Foundation for Biodiversity

Carlo Petrini: A lassúság dicsérete c. könyv

Molnár Klára, a Slow Budapest dietetikus munkatársának az oldalát:

Ötelemesétrend.hu

Ahol termelőket találsz:

30km.hu: Találd meg a környékeden élő termelők friss, minőségi áruit!

Szatyorbolt: Szezonális élelmiszer megbízható forrásból

Neked Terem: Termelőtől az asztalra

Youtyúk: Válassz gazdát, foglalj tyúkot, mi elvisszük neked a boldog tojást

Tápiódoboz: Zöldségdobozok termelőktől

„Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal, és úticéllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik.”
/Márai Sándor/

A lassú városi szemlélet azt jelenti, hogy fontos nekünk, hogy a hely, ahol élünk, az otthonunk legyen. Nem egy szükséges rossz a mindennapokban, ahol úgy érezzük, hogy csak azért vagyunk, mert a munkánk, vagy egyéb kötelezettségeink odakötnek. Ebből a célból megpróbáljuk felfedezni, de nem csak a felszínig jutunk el, hanem érdekelnek minket a rejtett értékek, az apró részletek, amelyek megmosolyogtatnak, és kapcsolódást alakítanak ki. Ismerjük a szűkebb lakókörnyezetünket, a hagyományait, a szakembereit, és megpróbálunk náluk is vásárolni, ezzel is támogatva a helyi közösséget. Ehhez a felfedezéshez a séta vagy a biciklizés a legjobb közlekedési eszköz, ezt többször csináljuk is. A városi lét ellenére is figyeljük a természet változását, felmegyünk a hegyekbe, kóborlunk a parkokban, szemlélődünk, és befogadjuk az illatait és színeit, szeretünk belőle töltekezni.

Cittaslow történelem

Az orviteói központú Cittaslow a slow food inspirációja nyomán 1999-ben jött létre. „A városhálózat, ahol az életminőség fontos”, ez a lassú városok jelmondata. A mozgalom a fenntartható városi létezés kialakítását tűzte ki célul. A slow food aktivistáit követve egy 54 pontos alapdokumentumot fektettek le, amiben a Lassú várossá válás szigorú kritériumait fogalmazták meg. A négy Cittaslow alapérték: fenntartható folyamatok és kereskedelem, magas minőségigény, a történelmi-kulturális értékekre való büszkeség, nyílt és megbízható kommunikáció. 2001-ben 28 olasz város vált hivatalosan is Cittaslow várossá, és az alakulástól kezdve a bejegyzett lassú városok száma mára meghaladja a 150-et, több mint 25 országból, Ausztráliától kezdve Kolumbián és Izlandon át egészen Magyarországig.

Lassú város – a kibocsátott Karta szerint – az a város,

• amelynek a területén és környezetében olyan módon fejleszti önmaga sajátosságait és jellegzetességeit, amelyben a regenerálódás és az újrahasznosítás kiemelt szerepet kap;
• amely az épített környezetről szóló szakpolitikájában azokat a fejlesztéseket erősíti, amelyek nem közönyösek a területének történelme, tradíciói és emberi szükségletei iránt;
• amely technológiáiban és szemléletmódjaiban célul tűzi ki az életminőség javítását és a város adottságait olyan módon használja ki, hogy az erősítse a minőséget és a tradíciót;
• amelynek a termelése és az élelmiszer előállítása hagyományos és környezetbarát technológiák eredményeként jön létre, génmanipulációs technológiák alkalmazása nélkül;
• amelynek a termékei a helyi kultúrán és annak hagyományain alapulnak, amelyek egyedülállóvá teszik a területét;
• amelynek a vásárlói rétegei támogatják, és előnyben részesítik a helyi kézműves termékeket és széles körben promotálják áruikat a helyi piacokon, vásárokon, városi eseménysorozatokon, megőrizve a termelő és a vásárló közötti személyes kapcsolatokat;
• amely a vendégszeretet magas követelményeit is kielégíti, a helyi lakosok és a városba látogatók közötti kapcsolatok kiépülésére ösztönzőleg hat;
• amely biztosítja lakóinak a tradíciókon és minőségen alapuló közösségen belüli mindennapi minőségi élet követelményeit;
• amely minden polgárában, ott dolgozó emberben és látogatóban tudatosítja, hogy az élet minősége, az ételek és italok minősége, valamint az ezeket övező kedélyesség a város helyi tradícióinak, termékeinek, és termelési módjainak minőségéből fakad.

A témában ajánljuk

Slow Blog: Egy nagyváros alapmechanizmusa az, hogy leszívja az idegrendszerünket.

Budapest Slow Térképe

Slow Séták tavasszal és ősszel

Hódmezővásárhely és a Cittaslow

Cittaslow Olaszország

Slow Travel Berlin

A lassú egészség, vagy egészségtudatosság felfogását részesítjük előnyben, ha felelősséget vállalunk a saját egészségünkért, hosszú távon gondolkozunk vele kapcsolatban, és tudatosan, aktív módon teszünk a fenntartásáért. Ismerjük a prevenció erejét, és tudjuk, hogy a gyógyulás forrása saját magunkban található. Ismerjük alapvető testi folyamatainkat, figyelünk annak jelzéseire, és tudjuk, mik a testi-lelki gyenge pontjaink. Nem csak a tünetekkel foglalkozunk, hanem törekszünk megérteni betegségünk üzenetét a jelen élethelyzetünkre, mindig életmódunkat vizsgáljuk először felül egy betegségünk megjelenése kapcsán. Átlátjuk, hogy „egész-ségünket” testi, lelki és társas hatások együttesen, egymásra hatva befolyásolják. Nem támaszkodunk kizárólag külső segítségre, gyógyszerekre, műtétekre, nem adjuk ki a kezünkből a felelősséget.

Munkavállalóként a lassú munka gondolatkörét akkor valljuk, ha tudatosan vezetjük napunkat a munkahelyen, ismerjük mozgásterünket, és foglalkozunk a stresszkezeléssel. A felelősséget magunknál tartjuk mind a saját jóllétünkkel, mind a munkahelyi teljesítményünkkel kapcsolatban. A multitasikingolással szemben előnyben részesítjük a monotaskingot, mert tudjuk, hogy a kreativitáshoz és az elmélyült munkavégzéshez ez szükséges. Képviseljük az érdekeinket, asszertívak vagyunk, tudunk nemet mondani, és saját magunk is teszünk a munka-magánélet egyensúly megtartásáért.

Egy lassú munkahely emberközpontúan és hosszú távra tervez, megadja magának az időt az ötletek kidolgozására, és a termékek kifejlesztésére, a magabiztos döntések meghozatalára. Eredményorientált, de a folyamatok az emberi természetet figyelembe véve vannak kialakítva: rugalmas az időbeosztás, és a meetingek csak a legszükségesebb esetekben, és a lehető legrövidebb ideig tartanak. Olyan hely, ahol a munkavállaló személyes és szakmai céljai egyensúlyban vannak, és az elsődleges elvárás felé a kreativitás, amit nyugodt, inspiráló, kiegyensúlyozott, lassú környezet kialakításával segíti a vállalat.

A témában ajánljuk

Slow Leadership weboldal

Adrian Savage: The slow leadership c. könyv

A lassú szex üzenete számunkra, hogy a szerelmi együttléteknek messze több jelentősége van, mint a szexuális aktus letudása, a testi szükségleteink kielégítése. Azt gondoljuk, hogy a lepedőművészetet figyelemmel és gyakorlással valóban művészi szintig lehet emelni. A slow szex szerint kerüljük a túlzott megtervezettséget, és egymás izgatásának célelvűvé válását, és akár az extázisig nyújtjuk el a pillanatot. Időt szánunk a szeretkezésre, ahelyett, hogy úgy tekintenénk rá, mint a napi teendők listáján egy feladatra. Az együttlétek alkalmával kizárjuk a külvilágot, nem engedjük megzavarni magunkat telefoncsörgéssel vagy munkahelyi határidők nyomasztó érzésével. Gondozzuk a testi-lelki intimitást, nyitottak maradunk az újdonságokra, a kísérletezésre, kíváncsiak vagyunk a partnerünk új igényeire és új oldalaira az ágyban és azon kívül. Tisztában vagyunk vele, hogy az előjáték nem pusztán a szex előtti simogatásokból áll, hanem már a legutóbbi aktus megtörténésétől kezdve zajlik a kapcsolatunk hétköznapjaiban. Fontosnak tartjuk a spontaneitást, de ezt nem a párunktól vagy pillanattól várjuk, hanem aktívan megteremtjük a lehetőségét. Szex közben a figyelmünket kiegyensúlyozottan osztjuk meg a párunk és saját magunk között, gyakoroljuk a jófajta önzést (az élvezet átélését), és az önzetlenséget (az élvezet megosztását). Az izgalom fokozásához bátran élünk új ötletekkel, a masszázstól kezdve vágynövelő ételek, italok mértékletes fogyasztásáig.

Ha a lassú utazást részesítjük előnyben, az azt jelenti, hogy nem turisták, hanem utazók vagyunk. Ekkor a legfontosabbnak azt tartjuk, hogy kapcsolatot teremtsünk annak a helynek a kultúrájával, ahova éppen készülünk. A választott helyre szeretünk előre ráhangolódni: utánaolvasunk a hely kultúrájának, földrajzának, történelmének, vagy olyan filmeket nézünk és könyveket olvasunk, amik kóstolót adhatnak a hely atmoszférájából. Mi magunk szeretjük megtervezni az ott töltött időt, a saját igényeikre szabva szeretjük magunk megtervezni utazásunkat, és nem buszos, programokkal telezsúfolt utazási formát választunk. A közlekedési eszközök megválasztásában is tudatosan döntünk: nagy távolságokra, ha lehetséges, a repüléssel szemben előnyben részesítjük a vonatozás, a hajózás élményét, mert szeretjük a tájat csodálni az odaúton, és mindez egyben abban is segít, hogy lelkileg is megérkezzünk.

Miután megérkeztünk, nem szállodában szállunk meg, amelyek világszerte ugyanazt az egyenkényelmet biztosítják, hanem helyieknél, nyaralókban, panziókban. A helyieknél való megszállással amellett, hogy támogatjuk a helyi gazdaságot, lehetőséget kapunk a helyi kultúrával és közösséggel való kapcsolódásra. A lassú utazás két javaslata számunkra, hogy legalább egy hetet hagyjunk minden célállomás megismerésére, illetve hogy a közeli látványosságokkal kezdjük a felfedezést. Egy hét alatt kellemesen el lehet merülni a helyi kultúrában, felvenni a helyi ritmust, emellett pedig nincs értelme a nagy napközbeni utazásoknak, rohanásnak, csak azért, hogy letudjuk a muszájlátnivalókat. Így nem elsősorban az agyonhirdetett látványosságokat szeretünk megnézni, hanem lakhelyünktől koncentrikus körökben kifele haladva keressük a helyi szokásokat, tradíciókat, értékeket közvetítő városokat, falvakat. A helyi közlekedés esetében szeretünk sétálni, biciklizni, időt és esélyt adunk annak, hogy eltévedhessünk utunk során, és a kényszeres célratartás helyett nyitottak maradunk az utazás váratlan örömeire.

Szeretünk szóba elegyedni a helyiekkel, megtudni, mit jelent számunkra azon a helyen élni, melyik kulturális értékeiket tartják fontosnak. Szeretjük ott elvégezni a napi bevásárlásunkat, ott inni a kávénkat, és oda menni sétálni, ahova a helyiek is járnak. Jó figyelni a helyi nyelv hangulatát, felvenni a helyi ritmust. Ételekben a helyi, autentikus, nem elüzletiesedett fogásokat, és a kis, helyi éttermeket keressük. A hawaii pizza és az egész világon egyenízeket kínáló gyorséttermek helyett felfedezzük a helyi gasztronómiát. Lehetőségeinkhez mérten figyelünk arra, hogy megvédjük a helyi környezetet az utazásunk hatásaitól, főleg, ha természeti közegben kirándulunk, a lábnyomunkon kívül semmit sem hagyunk magunk után. Utazásunkkal hozzájárulunk a helyiek társadalmi és gazdasági előnyökhöz jutásához.

A témában ajánljuk

Slow Travel Berlin

Szállás Másképp

A lassú oktatás támogatóiként a minőségi, elmélyülést elősegítő oktatást részesítjük előnybe, ami során van idő a tanagyara való őszinte rácsodálkozásra, a megtanultak feldolgozására, megemésztésére. A tanulást nem egy letudandó feladatnak, vagy az iskolai és családon belüli konfliktusok forrásának tekintjük, hanem egy élethosszig tartó, érdekességekkel és intellektuális kalandokkal teli folyamatnak, amit a tanulók önmaguk is szeretnek. Az alap- és középfokú oktatás során elutasítjuk a gyerekeket információkkal bombázó, pusztán lexikális tudást visszakérő tanítást, ahol a cél pusztán az anyag leadása. Ehelyett szeretjük, ha az új tanagyagot érzékletesen bevezetik gyerekünknek, ami után ténylegesen kapcsolatba kerülhet a tudással. Fontosnak tartjuk a tanulás tanítását, és azt, hogy a gyerekeknek legyen lehetősége megérteni a tananyag kontextusát, belső összefüggéseit.

Körültekintően választjuk meg gyermekünk iskoláját: elfogadjuk az alternatív (Montessori, Waldorf) és magániskolákat, de úgy gondoljuk, hogy a lassú oktatás hasonlóképpen megvalósulhat a klasszikus oktatási rendet követő állami intézményekben is.

Támogatjuk, hogy gyerekünk személyes, szóbeli visszajelzést kapjon a tanároktól, ami hiteles, és lehetőség szerint bátorító. Tudjuk, gyermekünk személyiségfejlődésében fontos szerepet játszanak a családon kívüli felnőtt minták is, így támogatjuk a jó tanuló-tanár kapcsolat, vagy később a mentori viszony kialakulását. Szülőként komolyan vesszük a tanári kompetenciákat, és vállalva a felelősségünket a gyerekünk oktatásáért együttműködünk a tanárokkal. Jónak tartjuk, ha az oktatás alapja nem csak sztenderd teszteknek való megfelelés, bár ezek szükségességét is elismerjük a felsőbb oktatási szinteken. Támogatjuk, hogy a tanagyag és az oktatás tekintettel legyen a gyerekek egyéni erősségeire és hiányosságaira, az egyéni fejlődésmenetre. Valljuk, hogy nem csak a megírt házifeladatok számában és a jó osztályzatokban mutatkozik meg az erény, hanem ugyanígy az egyéni értékek, érdeklődést és ízlés fejlesztésében, az egyéni igények felfedezésében. Fontosnak tartjuk az oktatásban, hogy gyerekünk saját belső erőforrásaira támaszkodva, és azokat fejlesztve haladjon előre a felnőtté válásban.

A Slow Education alapelvei a következők 

• Időt hagyni a mély megértésen alapuló tanulásra és tapasztalásra, amelyek igazi eredményeket hoznak
• A kiváncsiságot, a szenvedélyt, és a relfexiót a tanulás középpontjába helyezni.
• Dinaimkus, együttműködő, demokratikus és támogató kapcsolatok létrehozása a tanulásban

A témában ajánljuk

Megnövekedett nyomás az iskolákban

Slow Down! Harry R. Lewis, harvardi dékán levele a gólyákhoz – a levél, ami elindította a Slow Education mozgalmat

Maggie Berg & Barbara Seeber: The Slow Professor: Challenging the Culture of Speed in the Academy c. könyv

Slow Education UK

Adventures In Slow Learning

Slow Down – Overcoming the “Stanford Duck Syndrome”

“A gyereknek egyetlen feladata van: hogy játsszon.”

/Jean Alice Rowcliffe/

A lassú nevelés középpontjában áll, hogy a szülőként segítjük a gyerekünket saját életritmusa megtalálásában. Elfogadjuk, hogy a saját elfoglaltságainkat tudatosan csökkentenünk kell ahhoz, hogy időt szánhassunk a gyerekekkel együtt eltöltött minőségi együttlétre. Odafigyelünk arra, hogy ne legyen túl sok kötelező elfoglaltsága a gyermeküknek. Nem támogatjuk azt a hozzáállást, hogy már óvodába is felvételiznie kell a gyerekeknek, és hogy a menedzserképzés már ebben a korai életszakaszban elkezdődik a különböző nyelv- és egyéb magánórákra járatáson keresztül. Hagyjuk, hogy gyerekünk felfedezze a világot maga körül, játsszon, hogy megélje a gyerekkorát, és valóban gyerek lehessen. A lassú nevelésben nagy hangsúly van a közös játékon, dögönyözésen, hülyéskedésen, hiszen ezekben a tevékenységekben a gyerek-szülő kapcsolat spontán töltődik fel tartalommal. Előnyben részesítjük az igény szerinti nevelést, nem elfeledve, hogy ez a gyerekek igényei szerinti nevelést jelenti: saját vágyaikat nem keverjük össze a gyerekünk igényeivel.

Nem feledjük, hogy saját magatartásunk mindig nagyobb hatással lesz a gyerekünkre, mint a szóval kinyilvánított szabályok és tanácsok. Nem a ráhagyó vagy a tekintélyelvű nevelési stílusban hiszünk, hanem demokratikus értékeket vallunk a nevelésben, azaz a szükségesnél nem hozunk több szabály, de világos keretet nyújtunk a gyerekek számára, amit következetesen és ellentmondásmentesen képviselünk is. A gyermeknevelési szabályainkkal kielégítjük a gyerekünk természetes függőségi igényét, de nem fullasztjuk meg a túlkorlátozással, teret és biztonságos hátteret nyújtunk számára a világ felfedezéséhez. A szabályokat és elvárásokat a gyerekük fejlettségi szintjéhez igazítjuk, és folyamatosan alakítjuk ehhez. Nem részesítjük előnyben a korlátlan tévézést, mert tudjuk, hogy a kész képi élmény a gyerekek teremtő fantáziájára romlasztó hatással van, és a legtöbb film a gyerekek számára túl intenzív, szűretlen tartalmat közvetít. Szeretetünket a gyermekünkre fordított figyelemmel és megértéssel mutatjuk ki, és nem tárgyakkal vagy hangos-zajos élményekkel halmozzuk el őket.

A Slow Parenting mozgalom 10 alapelve a következő

1. Kapcsold ki  a technológiai kütyüket legalább egy órára naponta (a több jobb).
2. A gyermekednek a szülője légy, ne akarj a barátja lenni.
3. Fejleszd ki a képességet arra, hogy megfigyeld a gyermekedet, és mások gyerekeit. Légy tudatos ezekkel a megfigyelésekkel. Vedd észre a változásokat, amelyek a különböző korokban mutatkoznak.
4. Az otthon az első iskola, a szülők az első tanárok. Értsd meg a saját szereped fontosságát!
5. A gyereknek egyetlen feladata van: hogy játsszon.
6. Te adsz életet a gyerekednek, de nem te vagy az ő élete.
7. Rendben van az, ha nemet mondasz. Húzz meg határokat, és hagyd abba az állandó mellébeszélést.
8. A kevesebb több – a kreativitást gyakran az unalom szüli.
9. Értsd meg, tiszteld és értékeld a saját közösségedet – az otthonodon belül és kívül is.
10. Hagyj csendes időt magadnak a napodban, amikor ki tudod üríteni az elmédet. Nyílj meg a hála és a csodálat felé!

A témában ajánljuk

Slow Parenting Movement

Carl Honoré: Under Pressure c. könyv

Susan Sachs Lipman: Fed Up With Frenzy (Slow Parenting) c. könyv

Slow Blog: Miért vagyok slow szülő egy rohanó világban?; Adjuk inkább emléket – advent gyerekekkel!; Interjú Kádár Annamária, pszichológussal

Huffington Post: How I Slowed My Family Down. Like, to the Last Century.

És egy mesekönyvet is: Dingiria – Tündérföld

A lassú design szemlélet a fogyasztói társadalommal való szembehelyezkedésként jelenik meg az életünkben. A mennyiség helyett a minőséget keressük a lakásunk, a személyes környezetünk, a ruhatárunk kialakításánál. Értjük, ismerjük a tárgyakhoz való viszonyulásunkat, és vásárláskor tudatosítjuk magunkban, mit miért veszünk, egyáltalán szükségünk van-e rá. A tárgyaink nem eldobható szemetek, hosszú távra tervezünk velük, ezért az újrahasznosításuk, a javíttatásuk bevált szokás nálunk. A természetbarát anyagokat keressük, mert tudjuk, hogy a műanyag nem él együtt velünk és a világgal. Szeretjük a tárgyakhoz kötödő történeteket, meséket, családi legendákat, szeretjük, ha valaminek lelke és múltja van. Ezeknek adunk mi jövőt majd. A helyi alapanyagok termelését, a közelünkben lévő és dolgozó szakembereket támogatjuk a vásárlásunkkal, mégha néha ez pénzben többe kerül, mint a nagyvállalatok egyen termékeit megvenni.

A médiafogyasztásunkat nem pörgetjük a végtelenségig, a hírolvasás, a tévénézés, a rádióhallgatás nem uralkodik el az életünkön. A médiafogyasztás nem mint terelő tevékenység van jelen az életünkben, nem mások életét monitorozzuk azért, hogy a saját problémáinkkal, kihívásainkkal ne kelljen szembesülni. Ismerjük a médiagépezet céljait, indítékait, a hatására könnyen kialakuló agressziót és a rendszerben ránk osztott szerepet, ennek megfelelően fogyasztjuk. Nem a mennyiségi újságírást részesítjük előnyben, hanem keressük az értékkel bíró médiatermékeket, a végtelen információ korában egészséges határt szabunk a fogyasztásunknak.

A pénzünkkel tudatosan a saját közösségünket próbáljuk támogatni. Ennek megfelelően a rövid ellátási láncokat választjuk, ahol a pénz lehetőleg a helyi közösségben marad. A helyi termelők, szakemberek munkáját keressük és értékeljük. Olyan bankot/pénzintézetet választunk, amely figyelmet fordít a helyi közösség fejlesztésére, amely nem hitelezéssel próbálja a fogyasztást fenntartani. A csere-bere, a tudás megosztása fontos érték, a megosztásra alapuló közösségek nem ismeretlenek számunkra, azoknak aktív tagjai vagyunk.

A tudatos online jelenlét azt jelenti, hogy tisztában vagyunk az internet és az online világ hatásával a saját életünkre. Ismerjük és kihasználjuk a lehetőségeit, de határokat szabunk a használatában annak érdekében, hogy ne legyen egészségkárosító, hatékonyságcsökkentő vagy a személyes kapcsolatainkat romboló hatása. A kütyük nincsenek a kezünkhöz nőve, azokat bármikor nehézségek nélkül le tudjuk tenni, hogy a figyelmünket az éppen velünk történő dolgokra tudjuk irányítani. Bár minden elérhető, de a minőség a mennyiség felett elv itt is követendő példa számunkra: elfogadjuk, hogy bár jó lenne mindenről tudni, de nem lehetséges. Tisztában vagyunk az internetezés árával, és azzal, hogy van választásunk afelől, hogy ott töltjük-e az időnket. Szűrjük a felvett információt, a közösségi média jelenlétünk nem egzisztenciális kérdés. Ha nem szükséges, nem vagyunk online, így előfordul, hogy kikapcsolt estéket, reggeleket, hétvégéket is tartunk. Elfogadjuk, hogy az online világ nem azt jelenti, hogy mindenki azonnal elérhető, a fontos dolgokat próbáljuk személyesen vagy telefonon intézni továbbra is.

A témában ajánljuk

Nicholas Carr: Hogyan változtatja meg az agyunkat az internet? c. könyv

Slow Blog: A digitális detox útján: a lemaradástól való félelemtől a tudatos offline lét öröméig

A slow tévé műfaja maratoni élőközvetítést jelent egy eseményről, vágások nélkül, a maga teljességében. 1963-ban Andy Warhol Sleep c. filmje 5 órán át mutatott egy alvó férfit, 2009-ben Norvégiában az egyik legnépszerűbb műsor egy 7 órás vonatút (Bergen és Oslo között) közvetítése lett, ezen felbuzdulva a norvég tévétársaság (NRK) 2011-ben már egy 134 órás hajóutat közvetített élőben. A slow tévé üzenete, hogy egy hajóutat is érdemes főműsoridőben közvetíteni, akár napokon keresztül. Olyan műsorokat jelentenek ezek, amelyek a maguk lassúságában befogadhatóvá teszik a környezetünket, nézésük közben lelassulhatunk, és figyelmessé válhatunk. Cél nélkül, fogyasztásra ösztönző üzenetek, és gyors effektek híján is értékes pillanatokban lehet részünk, az elménk megpihenhet, befogadóvá válhat, a látottak értelmezése ránk van bízva, nincs a szájunkba rágva.

A témában ajánljuk

Thomas Hellum: Slow Tv TED előadás

Bergen-Oslo vonatút teljes film

Egyéb Slow TV közvetítések

Slow Tv wikipédia

Slow TV Blog

A lassú élet egy gondolkodásmód, egy folyamat, egy életfeladat. Mint ahogy tudjuk: az egész mindig több, mint a részek összessége; így ez a beállítódás is túlmutat a többi slow terület ajánlásainak puszta összegzésénél: javaslatokat fogalmaz meg és gyakorlati kapaszkodókat nyújt mindennapi életünk lassítására. A lassú élet filozófiája az élet egyes részterületeivel nem külön-külön foglalkozik, hanem életünk rendszerét egészben szemléli. Azt üzeni számunkra: legyél tudatos, és hozz létre fenntarttató mindennapokat. Figyelj a szokásaidra, mert ezek határoznak meg a leginkább. Gondolkozz el a téged körülvevő világ elvárásain és sodró hatásán, töltsd fel tartalommal a napjaidat, és lépj ki a robotpilóta üzemmódból. Növeld az önismeretedet.

A lassú élet filozófiája beépíti a lassú étkezés, munka, szerelem, gyereknevelés, és a többi slow gondolat újítását, ugyanakkor ezeknek a gyakorlását elsősorban egy olyan folyamat részeként fogja fel, aminek keretét életünk adja. Ebben a szemléletben egy lassú reggeli, egy minőségileg eltöltött romantikus este, vagy egy családi slow program megvalósítása nem a végcél, hanem a belső, lelki fejlődés egy külsőségekben megmutatkozó jelzőoszlopa.

A lassú élet filozófiája egy élethosszig tartó fejlődésre, gazdagodásra invitál minket: törekedjünk arra, hogy hogy megértsük saját motivációinkat, megtudjuk, mi visz minket arra az útra, hogy a mai naptól kezdve máshogy tegyük a dolgokat, mint eddig. Ha ehhez el kellett mennünk a falig, egészen egészségünk vagy terhelhetőségünk határáig, elgondolkozunk azon, vajon mi hozott idáig, és hogy ebben a folyamatban mi volt a személyes felelősségünk.

A témában ajánljuk

SlowTime – Tudatos Lassítás Program