SLOW BLOG: Egyedül a tömegben

Hetek óta nem beszéltem a legjobb barátommal. Tudom, mi van vele, hisz mindent posztol, követem, like-olom, kommentelem… örülök ha örül, és szomorú vagyok, ha bántalom éri. Mégis, hetek óta nem beszéltünk. Pont várok a pénztárnál, eszembe jut, felhívom gyorsan, mi van vele. Végigbeszélgetjük a sorbanállást, a fizetést (bocs, pénztáros néni), a hazasétát, a lépcsőházat. Csak akkor rakom le, mikor már sokadik alkalommal futok neki az ajtó kinyitásának, de nem sikerül tele kézzel. Tizenöt perc beszélgetés alatt sokkal többet tudtam meg, mint hetek posztjaiból. Meg is beszéltünk egy személyes találkozót, sajnos más városban élünk, tervezgetni kell, de megéri.