Slow turizmus – felfedezni a vendéglátás művészetét

“Fűtünk! Csukja be az ajtót maga után!” – volt az étterem bejárati ajtaján, még mielőtt bárki azt mondta volna, hogy örülünk, hogy jöttek. “A szoba árában foglalt szauna csak 10 és 12 óra között vehető igénybe.” – a lényeg, hogy wellness ugye van. “A pogácsánk most sül…darabja csak 80 Ft”… jött felénk egész hétvégén a nyaralásunk alatt. A térképeken sosem jelezték, hogy itt van Ön, az egész óváros romokban hevert és sárban úszott a felújítások miatt, a pincér felindultságában a bejárati ajtót lábbal rúgta be, a taxis a hosszabb útvonalon vitt.

Krajcsó Nelli írása

Gyermekkori balatoni üdüléseket idéző igazi turista szitu kellett ahhoz, hogy megszülessen ez az írás a slow turizmusról, egy kiáltvány olyan nyaralásokért, ahol mindkét félnek ugyanaz az érdeke: tartalmas, minőségi időeltöltés, találkozások, igazi felfedezések, kikapcsolás, és nyugalom. És bár kereslet nélkül nincs kínálat, és csak remélem, hogy egyszer mi, pihenésre vágyó fogyasztók elkezdünk többet akarni a wellnesshoteleknél, ezzel a possztal elsősorban a turizmust kreálókhoz szólnék.

forrás: http://static.filmtekercs.hu/2010/07/zimmer-feri.jpg

Milyenek lennétek, ha slow-k lennétek?

Segítőkészek és a proaktívak, ez alap, de az is biztos, hogy nem a pénzt akarnátok kivenni a turista zsebéből, hanem az ügyfél mögött meglátnátok az embert is. Mindezeket az intelmeket persze a Vendéglátás alapjai I. című könyvből is megtanultátok már valószínűleg, mégis igazán ritkán alkalmazzátok a gyakorlatban… mert a nagy igyekezetben, hogy érvényesüljetek, nincs ugye idő figyelni ezekre, így aztán igény sem, hogy továbbgondoljátok a dolgokat az alapoknál. Viszont így eléritek azt, hogy az odafigyelés és a minőség luxus lesz, és legfeljebb csak a drága hotelek illúzióiban valósul meg, ahol rohanás ide vagy oda, a rengeteg otthagyott pénz tényleg beszél.

Vagy mégsem? A jó példákat és a megváltozó igényeket végignézve, egy elérhető, slow értékeken alapuló vendéglátás nem lehetetlen, sőt valószínűleg az elkövetkező évek sikerének meghatározó kritériuma lesz. Érdekes?

Freya Stark, 20. századi brit felfedező és útikönyvíró

Nem véletlen, hogy manapság minden az Airbnbtől hangos. A 2008-ban, egy felfújt gumiágy kiadásával indult szolgáltatás azért nagyszerű, mert végre bárki lehet vendéglátó – a saját lakását, szobáját megosztva a másikkal. A koncepció arra alapul, hogy az emberek, ha elutaznak pihenni, otthon szeretnék érezni magukat, amit egy kosztümös személyzettel telepakolt hotelkomplexum laboratóriumi, egyen körülményei között nehezen tehetnek meg. Hogyan is tehetnék, ha a legfontosabb hiányzik ez utóbbiakból, a lelkük? Az Airbnb és a már régebb óta létező Couchsurfing megfizethető, vagy teljesen ingyenesen megosztott otthonos lakásokat és szobákat biztosít, nem utolsó sorban pedig életre szóló találkozásokat segít, mindezért cserébe nyitottságot és bizalmat, a vendéglátó részéről igényességet, az utazótól másik tulajdonának tiszteletét várja el. És bár az ismerőseim közül még mindig vannak Görögbe csoportos allinclusive-ra befizető párok, és az Erzsébet tér még mindig zsong a hop on-hop off buszos városnézésre becserkésző hostessektől, elindult egy változás. Virágoznak a sétálós, alternatív túrák, amelyek helyi szemmel, helyi értékek alapján mutatják be a várost az ideérkező turistáknak. Összeszámolva, legalább 8 különböző iroda közül lehet most választani Budapesten, de a nemzetközi Spotted By Locals talán még emberközelibb azzal, hogy a helyiek egyéni ajánlásait közvetíti. A lakosokat hozza össze az utazóval a Like a Local szolgáltatás is, ahol előre lefixálhatunk mondjuk egy vacsorát úticélunk lelkes embereivel.

Felfedezni a vendéglátás művészetét

Ha slow vendéglátók lennétek, tehát nemcsak szolgáltatást adnátok el, hanem az élmény egészére figyelnétek. A mennyiség helyett a minőségre koncentrálnátok, ismernétek és megmutatnátok a helyet igazán reprezentáló látnivalókat, ételeket, termékeket. Fontos lenne nektek a környezetvédelem, hosszú távra terveznétek, fenntartható módon, és ennek megfelelően egy-egy felmerülő kérdés esetén nem a legrövidebb, legolcsóbb utat keresnétek.  Kapcsolódnátok az ügyfeleitekhez, összekapcsolnátok embereket és emlékeket… az otthon megnyugtató érzését adnátok nekünk.

A jó hír pedig, hogy mindehhez nem is kellenének nagy beruházások, vagy rengeteg pluszenergia. Néhány apróság is elég… mint a mi hétvégi nyaralásunkat végül megmentő pár mozzanat:

1. Amikor a recepciós felajánlotta például, hogy: „Hagyják itt nyugodtan a csomagjukat, sétáljanak annyit a városban, amennyit csak jól esik, a kulcsot hagyják csak a postaládában!”
2. Vagy amikor a turistabusiness központjában megláttuk a város által felállított szalonnasütőket, ahová mi is leültünk a piknikkosarunkkal.
3. Vagy az étterem polcaira kirakott sok-sok szakácskönyv, amiből ők is főznek, és amiket sokáig lapozgattunk vacsora után, miközben a pincér nekünk mesélt.

Jöttök velem tovább a slow útján, hogy tényleg kellemes legyen az üdülés nekünk és kedves családunknak?